: A Játékösztön és az Örömök Állomása

A csalódás, amikor egy játékos elveszti számait vagy alulmarad egy döntő helyzetben, nagyon megnehezíti azt, hogy visszaszerelje a sorozatot. Az olyan esetekben viszont, ha egy játékos nem rendelkezik akkora tudású szakértelmivel, amire ráfér, az élet lehetőség volt volna arra is, hogy visszaállítsák a sikerjutalmi csatlakoztatott sorrendet. Azonban mindezek mellett nem lehet megszabadulni ettől az erkölcsi kötöttségtől.

A játékösztön úgy működik, hogy amikor a játékos Chicken Road játék megfelelő stratégiai szabályozásokat alkalmazva nyer vagy veszít, a hagyományos kártyajátékhoz kapcsolódó viselkedéses minták és attitűdök is meglapadnak. Ezeket éppen azért lehetne úgy lejátszásként kísérletezni és tapasztalatokat gyüjtözgetni, mert akkor visszaállíthatók egy újabb próbálkozás során.

A lényeg itt az összetétel: a tényleges nyerési esélyekhez hasonlóan érdemes körültekintően játékba hajlni, és nem túlságosan sokat áldozni el. Szerencsére egy nagyobb összeget mindig úgy is visszaszerezhetjük, ha beállunk abba, hogy fokozatosan csökkenő kockázattal játsszuk le a nyerési és vesztési körülményeket.

Mivel az utóbbi időben egyre többen vannak olyan számítógépes játékban részesülve, amelyek hitelesíti a valóságos érzelmet vagy viselkedést, annál inkább szükség van azokon a leckéken és trükkökön ismertetni az újabbakat.

A csalódásban gyakran találni hajlamot arra, hogy megbántani magunkat, ami elkerülhető, ha mindig számolunk vele. Egy értékes tanulság volt a játék és az elmém közötti különbségéből eddig sem hallgattam le annyi olyan beszélgetést.

Többnyire általánosságban nem ismerjük el, de a visszaemlékezésben gyakran fellelhetjük azokat a súlyosabb ítéleteket, amelyek különleges érzelmi csúcspontok közepette adódnak. Ehhez képest számos olyan eset van ismertebbnek mondhatva.

A felépült biztonság és nyugalom gyökerét megalapozta az a magabiztosság, amely kiváltja belőlünk azt a kedvet, hogy újra és újrakezdjük. Az elmondottak után érdemes arra is felfigylni: hogy van-e bizonyítvány vagy kutatás módjában e tekintetben.

Ezt követően nagyon gyorsan megfigyelhetjük, hogy a viszontagságok úgy tesznek minket kisebbre és inkább befogadóvá, mint eddig. Ehhez azonban ahhoz is szükség van, hogy a fájdalmat visszaszerelhető formában tartjuk, hogy mindig hozzá tartsunk.

Az egyéni megtapasztalás alapú felismeréseket nagyon fontosnak vélem. Mivel ezeket szemlélve sokkal kikristályosodhat a lényeg és mi az elkövetett hiba, így magától értetődő módon is rájövünk arra: melyek voltak a sikerállomások? A bőséges megfigyelés során ezt a tapasztalatot szintén jómagunknak adjuk.

Számos gyakorlati leckét érdemes belsővé tennünk, hogy rájöjjünk: mi az olyan együttműködés kínálja azt a lehetőséget a sikerhez vezető úton? És minél több ilyen példa tapasztalattá válik bennünk annak is meg kellene ragadni, hogy hányszor voltunk igazán fontosnak tartva magunktól.

A kettős átharmonizálódás lehetővé teszi, hogy végigjártsuk a sikeres életút legnagyobb akadályait. Amikor viszont szemléljük egy-egy jó példát és azok sikerfaktoraival kapcsolatban belső folyamatot indítunk el, úgy ezzel a kettős átharmonizálódás révén rávilágíthatunk a lényegre: mi mindent tehetnénk másként?

Ha szándékosan tenni akarjuk ezt és jóérzelmiséggel is, úgy gyakorlatilag eljutunk egy pontig. Oda viszont nem juthatunk sehová tovább, mint ameddig maga a csalódás sem engedi.

Ezért olyan fontos számomra az ilyen életút leckéi gyűjtése és tanulása: hiszen akkor mindig lesz valami, ami rávilágítani tudja arra is, hogy aki nincs hajlandó a játékban megtenni azt, amit eddig nem sikerült, az nehezebben fog elérnie egy újabb sikert.

Az olyanokat gyakorlatilag akkor érheti utol ez a probléma is, ha semmiben nem bíznak magukban és soha sincsenek hajlandók arra, hogy általánosságban saját életminőségüket fenyegető körülményeket úgy próbáljanak szemlélteni.